Siófok bemutatása

Siófok, a Balaton tó keleti medencéjének egy igen érdekes, sokszínű települése, ahol a szívesen látott vendég és az itt élő polgár - ha úgy kívánja - egy eleven, lüktető fürdőélet részese lehet, de ha rekreációs, meditatív pihenésre vágyik, úgy azt az igényét is kielégítheti a városban.
A város Magyarország egyik legjelentősebb turisztikai települése. Azzá teszi jó közlekedése, kellemes fürdőzést kínáló sekély vizű partja. Az ideérkező vendégek pihenését, kikapcsolódását a tó lágy vize mellett a látnivalók, a szervezett programok és a szívélyes vendéglátás szolgálja.

Siófok város adatai

Terület : 12466 ha,
Lakosok száma : 24221 fő,
Lakások száma : 11710.
GPS koordináták : 46.90900, 18.06533
EOV koordináták : 575183, 174333

Megközelítése /közlekedés/:

A város a Balaton déli partjának közúti, vasúti és hajózási csomópontja, a Siófok-Kiliti nemzetközi polgári repülőtér pedig a közvetlen légi elérhetőséget is biztosítja. A város megközelíthető Budapestről (100 km) és Nagykanizsa felől (109 km) az M7-es autópályán vagy a 7-es számú úton, Szekszárd (Tamási) felől pedig a 65-ös számú főútvonalon.

Kultúra, oktatás:
A város fejlett oktatási intézményhálózata teljes körű alap és középfokú ellátás biztosítása mellett a város szerepköréből fakadóan a turizmusra koncentrál, melyet az idegenforgalmi főiskola, és a kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola fémjelez.
A városi kultúra központi intézménye a Kálmán Imre Kulturális Központ A Siófoki Művészeti Iskola 1998-ban a városi zeneiskolára, valamint a közel 60 éves múltra visszatekintő Balaton Néptánc Együttesre támaszkodva jött létre. A kulturális intézményrendszer részei a Kálmán Imre Emlékház, az Ásvány Múzeum, a Tojás Múzeum és a Híradástechnikai Múzeum, valamint az 1960-as években épült, 1500 fő befogadására alkalmas Szabadtéri Színpad.

A város kulturális életének meghatározó eleme nyáron a Nagystrand, amelynek keleti oldalán lévő homokfövenyes partszakasz napközben fizetős strandként-, estétől hajnalig szórakoztató központként működik. A városban több magán galéria (Siófok Galéria, Szilfa Galéria, Jordán Galéria) mellett Művésztelep működik, melynek célja a minőségi művészet- és értékteremtés és folyamatosan bővülő kortárs műgyűjtemény létrehozása a festői környezetben. A Kodolányi János Főiskola nagyközönség által látogatható díszterme, a klasszikus zeneművek és más művészi produkciók előadásának színhelye.

Természeti adottságok:
Siófok a Balaton keleti medencéjének közepén, a Sió-csatorna torkolatánál fekszik. Északról a Balaton, keletről a Mezőföld szélét képező hullámos fennsíkok, délről és nyugatról pedig a Balaton déli oldalára jellemző szelíd lejtésű dombsorok határolják. A déli Balatonpart 70 km-es szakaszából 17 kilométert foglal el. A Balaton vizének hőmérséklete igen kedvező, hiszen a sekély mélység következtében a tó gyorsan felmelegszik. A kedvező tavaszi időjárás már májusban fürdésre alkalmassá teszi a vizet.
Az uralkodó szélirány az északnyugati, a délies irányokból pedig a délnyugati. Az időjárási frontokkal többnyire északias, a meleg beáramlással délies, szélerősödések, szélviharok jelentkezhetnek. Szélcsend leginkább az őszi hónapokban fordul elő. Az évi 2100 óra körüli napfénytartammal Siófok térségének napsütése csak kevéssel marad el az ország napfényben leggazdagabb Duna-Tisza közi tájaitól. Legcsapadékosabb hónap a május, majd ezt követi a november és a június. Májusban a szárazföld erőteljes felmelegedésével helyi záporokból és zivatarokból hullik jelentős csapadék. Siófok levegőjének nedvességtartalma a Balaton közelsége miatt szinte valamennyi évszakban nagyobb az országos átlagnál.

 A város kialakulása, története:

Siófok környéke már a rómaiak korában is lakott terület volt. A római hódítás az I. században ért el a mai Siófok környékére, itt vezetett a Sopianaeból (Pécs) Triccianán (Ságvár) át Arrabonába (Győr) vezető útvonal.
A honfoglalás után, 1055-ből származó tihanyi alapítólevélben találkozhatunk e hely említésével: "Rivulus namque, qui dicitur Fuk fluens", azaz "A kis patak, amit Fuknak neveznek is az említett tóból ered, olyan helyen van, amelyen a népeknek átjárása van egy régebbi hídon és gyakran gázlón is". Fuk, mint falunév először 1137-ben szerepel írásban az adózó helységek között, míg a Siófok szóösszetétel 1790 óta ismeretes.

Jelentősebb fejlődés az 1800-as években indult el a településen, melynek egyik eleme a Balaltoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása és a Kisfaludy kerekesgőzös vízrebocsátása 1846-ban, ami egyben a hajóközlekedés megindulását jelentette a tavon. Az 1800-as évek végén jelent meg a vízen a Balaton két emblematikus hajója, a Kelén és a Helka.

1863-ban elkészült a vasúti állomás, egy év múlva pedig megépült az első, mólókkal védett hajókikötő. Ugyanebben az évben új Sió-zsilipet is nyitottak, melynek fő feladata a vízszintszabályozás volt. A fazsilipet vasszerkezetből készült zsilip 1893-ban váltotta fel.

Megindult a nagyobb szállodák: a Sió és a Hullám, később a Központi Szálló építése. Az új fürdőtelepet ünnepélyes külsőségek között 1893. július 18-án nyitották meg, s ekkor hozták nyilvánosságra, hogy a Belügyminiszter a fürdőtelep részére a "gyógyfürdő" elnevezés használatát engedélyezte. Ehhez a pihentető környezethez tartozott az 1875-től indult, nagy egyéniségeket felvonultató siófoki színházi élet is.

1900-ban épült meg a lóversenypálya 1500 személyes lelátóval, itt voltak a Balaton-átúszás célpontjai s minden évben úszó- és teniszversenyek gazdagították a siófoki nyár élményeit. Mozgalmas fürdőélete révén Siófok a budapesti nagypolgárság művész- és színészvilág kedvelt tartózkodási helyévé vált. (Karinthy, Krúdy, Latabár, Kabos)

A második világháború végén a települést nagy károk érték. Újjáépült üdülőházai, valamint a csatornázás, szennyvíztisztítás és vízmű, illetőleg a partvédő művek kialakítása a tókörnyék legnagyobb, legjelentősebb, nagy tömegeket befogadó helyévé tette Siófokot.

1958-tól indult meg a turisztikai, idegenforgalmi fejlesztés, újra megjelentek a külföldi vendégek. 1962-ben új szállodasor épült, és a hatvanas évek közepén megélénkült a lakásépítés is.

1968 – Siófok várossá válásának időpontja. Hamarosan felépült a 400 ágyas kórház és a délbalatoni feladatokat ellátó kulturális központ és könyvtár. Helyi újság és nyílt sugárzású helyi televízió kezdte meg működését a városban.

2011 - Megújult a Főtér és a víztorony, valamint új épületet kapott a Könyvtár.